Dunaszerdahelyi Thermalpark – ahonnan indultunk
Dunaszerdahely története elválaszthatatlan a Csallóköz történetétől, és a Duna folyótól. Az itt élők számára a víz maga volt az élet. Nem csupán az életterüket jelentette, hanem megélhetésük is a Duna halakban gazdag aprócska ereitől, szigeteitől, nádasaitól függött. Végül a 19. század másik felének nagy folyamszabályozásai alakították át végképp a tájat…
A városban az első stradfürdőt 1930-ban létesítette a Dunaszerdahelyi Strandfürdő Vállalat. Két állandó, épített medencéje volt, és a nyári idényben működött. „Attrakciói” között fából épített ugródeszka, egy tekintélyes csúszda, vagy tenisz- és röplabdapálya is szerepelt. A kedvelt kis strandfürdő egészen az 1960-as évekig működött…
1970-re a dunaszerdahelyi városvezetés érdeklődését is felkeltette a magyarországi hévizek kihasználása. Próbafúrást végeztettek a földkéreg harmadkori rétegében, és 1971 tavaszán a város délnyugati határában 2490 méter mélységből jó minőségű, jódot, brómot és egyéb ásványi anyagokat tartalmazó termálvizet nyertek. A feltörő termálvíz hőfoka 86 0C, hozama 14,5-16 liter per szekundum volt.
Tekintettel a gyógyhatás lehetőségeire, már 1971-ben elkészültek a leendő fürdő építésének tervei. A termálfürdő első, 25×50 m-es nagymedencét 1973. július 28-án adták át – egy éven belül 88 235, rá egy évre pedig már 180 000 látogatót fogadtak. 1974-ben elkészült az „olaszmedence” (12,5x25m) és a gyermekmedence is.
Lakossági társadalmi munka keretében rendezték az egyre bővülő fürdő környezetét. 1975-re befejezték a „rekreációs medencét” is – a cél pedig ekkorra már a minősített gyógyvizekkel végzett fürdőkezelés lett.
Az 1977-re a termálfürdő húsz hektárnyi, „a tájba szépen beilleszkedő területén” 600 fa nyújtott árnyékot, és 1000 bokor, valamint 1300 rózsatő tette tetszetőssé a környezetet.
A nyári időszak csúcsforgalmi napjaiban kilenc ideiglenes árusító hely és két különálló kioszk működött.
1981-re befejeződött a balneoterápiai épület építése, 1982-re pedig a Jednota nyári vendéglőjének felépítése. 1983-ban pedig már az újabb termálfuratból érkező, 98 0C-os termálvíz felhasználásával kezdte meg a termálfürdő a szezont.
Az 1980-as években az „áldásos és üdítő hatású” termálvíz a nyári turistaszezon idején hat medencében állt az érdeklődők rendelkezésére, de a látogatók használhatták a sportpályákat, a röplabda- és a teniszpályát, a minigolf-pályát, vagy a gyermekek számára kialakított pályákat és a füves területeket. Folyamatosan bővültek a szolgáltatások is, már ott szerepel ekkoriban a kínálatban a finn szauna és a masszázs. Az évi 210 000–230 000 látogatót 24 állandó és 46 idénydolgozó szolgálja ki.
A termálfürdő végül a rendszerváltást követően 1990. december 1-jén került vissza Dunaszerdahely város hatáskörébe.
A fürdő sikertörténete ugyanis máig töretlen, sőt az elmúlt tíz év a legeredményesebb, hiszen ebben a rövid szakaszban érte el a dunaszerdahelyi Thermalpark leglátványosabb sikereit, s vált Dél-Szlovákia egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontjává.
Ma az üdülőközpont hat kültéri és négy beltéri medencével, háromcsillagos szállodával, valamint a szolgáltatások bőségével várja 18 hektáros területén a látogatóit.